A középiskola 3. évében jártunk, amikor egy megújuló energiával kapcsolatos pályázatra elkezdték készíteni a Napraforgó naperőművet. Kezdetben én még nem vettem részt benne, egyéb elfoglaltságaim miatt, így a “gépészeti” része nélkülem készült el, viszont az elektronika megépítésében már gőzerővel dolgoztam.
Az ötlet az volt, hogy a tetőre telepített fix napkollektorokkal szemben – amik csak akkor működnek maximális hatásfokkal, ha merőlegesen esik be rájuk a napsugárzás – mindig ki legyen használva a teljes felülete az eszköznek. Távközlési iskoláról lévén szó, minden sarokban volt egy parabola, így ez lett az alapja az egésznek. Apró tükrökkel kibélelve a fókuszpontba visszaverve és összegyűjtve a nap sugárzását, az ott helyezett abszorber meglehetősen magas hőmérsékletre melegítette fel a benne keringő vizet.
Az én feladatom a vezérlés elkészítése volt, amihez egy PIC
mikrokontrollert és néhány szenzort használtam. Ennek segítségével a parabola mindig a Nap irányába nézett. Kézi vezérléssel is lehetett mozgatni a tényért, karbantartás esetére, valamint egy, a fókuszpont megtalálását segítő lézer is helyet kapott rajta.
Két versenyen is részt vettük vele, amik ráadásul egy időben kerültek megrendezésre. A csapat ketté lett osztva, így a TUDOK-on Kelemen Ákos és Jászberényi Csaba indult, az Országos Konstrukciós Versenyen pedig én képviseltem az iskolát. Előbbin első, utóbbin pedig második helyezést értünk el. Később az eredmények kapcsán meghívott minket Rotary Club, hogy mutassuk be nekik a Napraforgó naperőművet. A kérésnek eleget téve iskolánk igazgatójával és Ákossal egy vacsorán vettünk részt a Budai várnegyedben, ahol egy kicsit reklámszagú prezentációt adtunk elő. Ennek az introja látható lent: